Sziasztok! Egy kis elmélkedést megengedek magamnak az elején, mert múlt héten sikerült végre behoznunk az eseményeket.
Zaba. Ha valamit megtanulhattunk a történelemből, akkor az az, hogy nem tanulunk a történelemből. A forradalmak békésen falják fel saját gyermekeiket évszázadok óta, és ez sem a forradalmárokat, sem a felfaltakat nem zavarja. Nézzük meg ebből a szempontból egy pillanatra a mostani eseményeket.
Donald Trump emberei egyre hangosabbak azzal kapcsolatban, hogy a saját korábbi kiszolgálóikkal, akik időközben kritikát mertek megfogalmazni, ugyanúgy fognak leszámolni, mint Bidennel és körével. Ebbe beletartozik Trump volt igazságügy-minisztere, a volt kabinetfőnöke és további közeli emberek.
A Hamász egy terrorszervezet. A legfrissebb kiszivárgott hírszerzési információk szerint a katonai szárny valóban egyedül szervezhette meg az október 7-i támadást, tehát sem a Gázán belüli politikai szárnyuk, sem ciszjordániai illetve libanoni szövetségesük sem feltétlen tudhatott a támadásról. Miért nem? A műveleti biztonság mellett leginkább azért, mert lehet, hogy nem akarták volna a következményeket! A Hamász katonai vezetői azóta is többször lenyilatkozták kényelmes szállodáikból, hogy éppen az izraeli haragot akarták kiprovokálni. Mert nekik ez térül meg. Tudatosan áldozzák fel még a saját civiljeiket is. Ne felejtsük el, egyetlen egyenruhás terrorista sincs, civilek közé, mentőkbe, kórházakba és óvodákba rejtőzve lövik az izraeli katonákat. A Hamász egy megélhetési terrorszervezet, amelynek vezetői gond nélkül lökik a forradalom szekere alá saját milicistáikat, és a teljes civil lakosságot. A legcsúnyább forradalmi faloda. (Tegyük hozzá, az Al-Kaida, az ISIS és sok más modern terrorszervezet vezetése szintén üzleti logikával érthető meg, miközben a megfelelő munkaideológia mellett képzik ki az öngyilkos merénylőket.)
A Putyin-rezsimről is elmondhatjuk ugyanezt, hiszen számtalan hűséges kiszolgáló esett ki ablakon, csúszott meg támaszkodás közben vagy csak lőtte magát óvatlanul fejbe. A Zaluzsnij által emlegetett 150 ezer orosz katona halálát is hozzátehetjük, akiknek azért lehetett volna jobb dolguk, mint egykori szénbányákért és a Kreml fejében létező nagyhatalmi ideákért meghalni.
Hegyi beszéd. Aki tudatosan ad (szavaz) hatalmat hasonló emberek kezébe, az súlyos kockázatot vállal: a forradalom tányérjára előbb-utóbb mindenki felkerül. Ezt az egyáltalán nem bonyolult összefüggést egyszer, reméljük, megtanulja az emberiség. (Spoiler: nem.) Az önkény, az autoriter fickók és wannabe diktátorok elhárítására találták ki a hatalmi ágak megosztását és a joguralmat, a demokratikus hatalomszervezést. A fékek és ellensúlyok kényelmetlen, sokszor időigényes rendszere azt szolgálja, hogy önző (vagy nagyos kis csoportnak kedvező) döntéseket ne tudjanak emberek meghozni a hatalom csúcsán.
Gyors megoldásért bármit? Trump ráadásul nemcsak belső és külső ellenfeleivel való leszámolásról beszél. Saját táborát hergelendő – hiszen középszavazatokra hiába vadászna, így a szélről hoz és mozgat szavazókat – egyre nyíltabban beszél autoriter és jogellenes szándékairól. Kampányfelelőse migrációs ügyben kitelepítési hullámról, táborokról mesélt az újságíróknak, ahol olyan gyors cselekvésre készülnek – saját szavaival: blitzre – hogy az emberjogi aktivistáknak ne legyen lehetősége fellépni időben. Megszüntetné a születési jogon járó amerikai állampolgárságot. Egyszerűen a dühben egyesíti szavazóit, akik a Great America vélt védelmében forradalmárkodhatják magukat végig a választásokig és utána.
Ezzel szemben az amerikai szavazók több mint egyharmada rendben van az autokráciával, ez derült ki a PRRI felméréséből.
A republikánusok 33%-a lenne hajlandó erőszakot elfogadni azért, hogy „megmentsék az országot”. Ez a demokratáknál 13%.
Miközben megy a culture war, a legnagyobb kihívás mindkét táborban egységesen a lakhatás és a mindennapi kiadások kérdése. Ezután következik a demokratáknál az egészségügyi ellátás, míg GOP-nál a bűnözés.
Az USA-ban a polarizáltság miatt mindkét oldal radikális szárnya nemzetbiztonsági kockázatot lát a másikban. Múlt héten is kitettek magukért a Kongressszusban.
A héten újra kéne szavaznia a Háznak arról, hogy a költségvetés ne omoljon össze, tehát megint el kell kerülni a government shutdown-t.
Ehhez képest mással foglalkoznak a képviselők. Rekordot döntöttek egymás megfegyelmezésében (censure), az elmúlt száz évben hét alkalommal használták ezt az eszközt a Házban, míg Mike Johnson rövidke kéthetes házelnöksége alatt már a nyolcadik censure-t számoljuk.
A költségvetési vitákon pedig olyan komolytalan dolgokon húzzák az időt, mint hogy a védelmi vagy közlekedési miniszter fizetését lehet-e egy dollárra csökkenteni, vagy éppen az alelnöki iroda költségvetését lenullázni. Too bad!
A még Trump által (!) kinevezett David Weiss, aki a Hunter Biden-ügy vádemelője, maga is azt mondta el a republikánus kezdeményezésre felállt, és Biden impeachmentjét célzó bizottság előtt, hogy egyelőre nincs olyan bizonyíték, amely az elnököt a fia ügyével jogi értelemben összekötné.
A republikánus sokszínűség vége felé haladunk, mivel a párt harmadik tévés előválasztási vitáját már 20%-kal kevesebben nézték az előzőnél, alig 7,5 millióan. Az öt jelölt újfent Trump nélkül beszélgetett – de igazán komolyan egyikük sem ment neki a volt elnöknek.
Érdekes előjel, hogy az amúgy alapvetően GOP felé hajló Ohióban tartottak referendumot az abortuszról, és a pro-choice álláspont nyert. Ez a hetedik állam, ahol abortuszpárti népszavazás sikeresen alakult, ez a téma az, amely jelenleg a legjobban mozgatja a demokrata párti szavazatokat.
Gáza. A túszokról még mindig nem tudunk újat. A Hamász nemhogy semmit sem tesz a saját polgári lakossága védelméért, hanem kifejezetten kiszolgáltatja őket minden módon: felszólítva őket a harci területen maradásra, és a számtalan civil objektum folyamatos használatára. Itt például egy gyerek ágya alól nyíló alagút felszámolását lehet követni.
Ne felejtsük el: tűzszünet volt érvényben egészen október 7-ig. Ezt a Hamász terroristái egyoldalúan és brutálisan felrúgták. A megismert szándékaik szerint Ciszjordániáig ért volna a támadás második hulláma, de szerencsére csak félútig jutottak.
A Hamász letehetné a fegyvert, visszavonulhatna, elvonulást kérhetne a túszokért cserébe, de nem: ehelyett a civileket pajzsként használva folytatja tovább a terrorista műveletet. Izrael számára itt nem opció az elvonulás.
A gázai alagutakba már Nagy Sándor makedón király bicskája is majdnem beletört. Néha tudnak róla a helyiek, hogy mi van a kertjükben, néha nem; kis 2014-es visszatekintés itt.
🩴 Nagyhatalmi randi. Az Asia-Pacific Economic Forum (APEC) a héten San Franciscóban ül össze. A 21 tagú szervezet 1989-ben alakult, hogy a csendes-óceáni térség gazdaságait összehozza. Ennek margóján találkozik Biden Hszivel, amely a legizgalmasabb mozzanat lesz. Hszi 2017 óta nem járt az USA-ban, amikor legutóbb még Trump floridai golfbirtokán paroláztak.
Kína várhatóan a gazdasági ügyeit igyekszik napirenden tartani, míg az USA biztonsági szemszögből közelít.
A Bloomberg szerint az egyik eredmény az lenne, ha a Pelosi-látogatáskor (Tajvanra beugrott a demokrata házelnök 2022-ben) megszakadt magas szintű katonai kommunikációs csatornákat újra tudnák nyitni.
🇨🇳 Mindeközben Kínában. Az elektromos autóipar körüli geopolitikai vetélkedés lassan ugyanolyan látványossá vált, mint a telekom és félvezetőipari kérdések. Magyari Péter összefoglalója erről itt. A kínai kommunisták ügyesen pozicionálták magukat az ellátási láncokban, a Nyugat még mindig reménykedik abban, hogy egy masszív alapanyag-háború elkerülhető, de Hszit elnézve, erre ne vegyünk mérget.
🏃 A Gallup a legutóbbi cég, amely elhagyja a kommunista Kínát, mert a hatóságok egyre kevésbé tolerálják, hogy tőlük független szereplők kérdezgessék a kínai elvtársakat véleményükről, és már vizsgálódnak az olyan cégeknél, mint a Bain & Company, a Mintz csoport, illetve a Capvision.
🖥️ A kínai AI-cégek közül az iFlytek esett nagyot a tőzsdén, amikor a chatbotja Maót „szűklátókörűnek” és intoleránsnak írta le. Nesze neked piaci folyamatok.
🇵🇭 A kínai kardcsörtetés nem marad hatástalan: egyre többen tekintenek barátságtalanul Pekingre. A Fülöp-szigetek is kilép az Övezet és Út (BRI) kezdeményezésből, miután az előző elnök, (a drogháborút hirdető) Duterte alatt ígért 24 milliárd dollárnyi beruházásból gyakorlatilag semmi sem valósult meg, és közben a Dél-kínai-tengeren egyre több az összetűzésük is.
🇪🇪 Észtország a következő balti állam, amely tajvani képviseletet engedne a területére (nem pedig tajpeji városi irodát), rögtön meg is kapták az ezért járó kínai fenyegetést.
Long-read: ha valaki szívesen olvasgatna a magyar hivatalos állásponttal hajszálnyit szembemenő leírást a kínai gazdaság és társadalom állapotáról, akkor a New Yorker magazin kiváló anyagát ajánlom.
A tajvani külügyminiszter szelfizget az észt parlamentben.
India felkészül. Szépen csendben alakul az amerikai–indiai partnerség. Az évente megtartott 2+2 formátumú miniszteri csúcsra e héten kerül sor Újdelhiben: az amerikai védelmi és a külügyminiszter látogatnak el partnereikhez.
Az informatikai és fegyveripari együttműködés politikai hátszelet kapott egy ideje.
Amióta az oroszok megemelték az olaj árát, szépen csökkent is az indiai import. Az USA amúgy is az egyik legnagyobb olajbeszállító Indiába, ezt szívesen stabilizálná Washington.
Biden a januárban ünnepelt Köztársaság Napján ellátogathat Indiába, ha ezt a hét fejleményei is megerősítik. Még vonzóbb lehet, ha ezt egy Quad-megbeszéléssel kötik össze. (Nem a vad négykerekűzés, hanem a biztonsági platform, amely India és az USA mellett Ausztráliát és Japánt hozza össze.)
Csomag karácsonyra. Az EU részéről készül a 12. szankciós csomag Oroszországgal szemben, ebben már szerepelnek a gyémántok (komoly az orosz gyémántexport belga irányba), viszont az LNG még kimarad. A fő fókusz azon lesz Brüsszelben és Washingtonban is, hogy a létező szankciós szabályok kikényszerítését hogyan tudják jobban összehozni. A legkritikusabb pont Kína lesz, hiszen a legtöbb kettős felhasználású csempészáru hongkongi entitásokon keresztül jut be az orosz gyártósorokra, kérdés, hogy ezt a frontot is megnyitják-e az EU–Kína párbeszédben, főleg a decemberre tervezett EU–Kína találkozó előtt.
Az exportkontroll erősítésén dolgozik egy másik szövetség: az E5. (Tudom, lassan rövidítésből lehetne szótárt nyitni az olvasóknak:)) Az Export Enforcement Five az USA mellett Kanada, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Új-Zéland, pont az az öt ország, amely egyébként a Five Eyes-t, a legrégebbi hírszerző szövetséget is működteti.
Az EU szintén kötelezővé teheti, hogy a reexportot tiltó szakaszokat az uniós cégek kötelezően bevegyék a kockázatosnak tekintett harmadik országokban kötött szerződéseikbe.
Kedvenc vezetékeink. Az észt–finn Balticconnector vezeték kapcsán még mindig a kínai hajó által végighúzott horgony hipotézise él, a szándékosság vagy gondatlanság a kérdés. Az biztos, hogy Finnország kénytelen LNG-t importálni a kieső vezetékkapacitás miatt. Eközben az Északi Áramlat tavalyi felrobbantása kapcsán új hírek kerültek napvilágra.
Úgy tűnik, hogy az ukrán különleges erők vezetőjének magánakciójaként kerül ukrán oldalon elszámolásra az akció: ezért rúghatta ki Zelenszkij Roman Cservinszkijt. Más kérdés, hogy ez a felállás beleférhet még az ún. plausible deniability koncepcióba, vagyis Zelenszkij így nyugodtan mondhatja, hogy nem tudott róla, és még egy felelőst is kerített az esethez.
🇭🇺 Heti sasszé. Meg sem emlékeztünk arról, hogy Szijjártó Péter rögtön Fico győzelme után Pozsonyba sietett. Fico mellett Blanár külügyminiszterrel, Denisa Saková gazdasági miniszterrel és Richard Raši beruházási, régiófejlesztési és informatizációs miniszterrel is találkozott, illetve Andrej Dankóval, a korábban Slota-fémjelezte magyargyűlölő hagyományokból induló, mostanra oroszpárti SNS vezetőjével.
Mindez a Vsquare friss anyaga tükrében még izgalmasabb: az oknyomozó portál kiderítette, hogy a magyar hírszerzés meglepően nagy számban van jelen Szlovákiában évek óta, amelyről tud a szlovák partner, ám egyelőre nem lépett fel ellene.
Kérdés, hogy a szlovákokra dolgoznak-e a magyar hivatásosak, vagy esetleg más kapcsolattartási feladatuk van. Az mindenesetre bizonyos a Vsquare szerint, hogy a pozsonyi magyar nagykövet, megtörve a 2022. február óta tartó izolációt, személyesen találkozott a pozsonyi orosz nagykövettel. Miről beszélgethettek?
Az oroszok iránti érzékenység kiderült ott is, amikor a bolgárok a múlt héten jelentősen megemelték a tranzitdíjat az orosz gázra. Ekkor Bóka János magyar EU-miniszter rögtön perrel fenyegette meg Szófiát Luxemburgban, holott nem Magyarország fizeti ezt az összeget, hanem a Gazprom. Persze igaz, hogy ha az oroszok a díj miatt leállítanák a betáplálást, akkor az végeredményben Magyarországon is hiányozna. Ez érdekes mérkőzés lesz.
Szijjártó a múlt héten a venezuelai–magyar kapcsolatok újraindításán dolgozott a caracasi látogatásán, ahol Maduro elnök fogadta. Guatemalát is útba ejtette.
A szuverenitásvédelmi csomag kapcsán Sarkadi Zsolt vetette fel, hogy a gyors törvényhozási művelet az uniós szinten hamarosan elfogadásra kerülő, médiaszabadsággal foglalkozó jogszabály átültetését hivatott akadályozni.
Nem kell félnetek jó lesz – Fico szeméből sugárzik a bizalom régi-új partnere iránt.
Azzal már együtt kell élni egy ideje, hogy a forradalmi gondolkodás világszerte kompromittálódott és tabusítva lett, és csak "a konformitás és az opportunizmus hagyománya maradt meg" (Nádas P.). Ennek tetejébe még e hírlevél igényes szerzője fogja magát és programszerűen magától értődő logikai kapcsolatba hozza a Hamaszt/Trumpot/Putyint és a "forradalmat". A nagy dózisú napi globálsajtó olvasása sem mentség a fogalomzavarra, vagy ha tetszik, ideologikus jelentéseltolódásra.