Én 1988 és 1991 között nem aludtam – mondja Tamás Gáspár Miklós abban az előadásában, amit Lakner Zoltán is idézett a Vétó legutóbbi adásában. Erről a 2019-es előadásról felvétel is van a Facebook egyik félreeső zugában, érdemes visszanézni a Vétóhoz kapcsolódóan.
TGM gondolatmenete más irányba tart persze, mint amiről az adásban szó volt. Vida Kamilla, Ruff Bálint és Lakner Zoltán arról beszélgettek, mit jelent a kialakuló kétpárti versengés a hazai politikára nézve. Mit jelent a kormányzóképesség megteremtése a szakpolitikai munkacsoportokon túl, mi történik most a Fidesz tágan értett gazdasági holdudvarában, van-e most pillanata egy Polgármesterek Pártjának.
TGM-et majdnem hat éve a Belvárosi Szabadegyetemen más dolgok foglalkoztatták. Hogyan lehet kitörni a társadalmi erőfeszítések és csalódások mókuskerekéből? (Szerinte nehezen.) Kell-e, szabad-e választani rossz és rosszabb alternatíva közül? (Szerinte igen.) És visz-e az előre bármiben? (Szerinte nem igazán.)
De ami talán a legizgalmasabb, az a rendszerváltásról szóló gondolatmenete. A rendszerváltást a magyar történelem leginkább megrágalmazott eseményének nevezi. Mert, állítása szerint, a rendszerváltás bár kudarcos volt, bár csalódás volt, bár nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egészen különleges dolgot villantott fel a magyar társadalomból. Százezrek kezdtek beszélgetni arról, hogy min kéne változtatni, hogy mi a jó élet, hogy hogyan kéne kinéznie a hazánknak. Nem milliók, de százezrek. És egyszer csak egy rövid időre az egész ország döbbenetesen tehetséges lett.
Megindító hallani ilyen derűs és végső soron optimista gondolatokat attól a TGM-től, aki azért többnyire inkább jeremiási átkokat szórt a jelenkorra. Már a gondolat is felszabadító, hogy ilyen időszakok léteznek, hogy előfordulhat, hogy az én életemben is lesz olyan két és fél év, mikor gyűlésezni és vitatkozni és tüntetni és őrjöngeni fog a magyar társadalom, egy olyan időszak, amit utána majd senki el nem vehet.
Azt hiszem, TGM optimizmusa nem terjedne odáig, hogy belátható horizontra helyezzen egy ilyen időszakot (hányszor jut eszünkbe mostanában, hogy vajon mit írna erről TGM?), de az biztos, hogy nem az apátiát tartaná kívánatosnak. Ezt a 2019-es előadását is így zárja: Azt kell mondanom, hogy még akkor is, ha a dolgok tökéletlenek és nem annyira reménykeltők, valamit tessék csinálni, azért, hogy meg tessék őrizni a lelki egészségüket.
Erre a hétvégére a lelki egészség megőrzéséhez tudom ajánlani a Vétót, TGM előadását a Belvárosi Szabadegyetemen, temetőjárást, emlékezést, utána pedig… utána valamit tessék csinálni.
Ittzés Ambrus,
szerkesztő
Comments