Eurydice Bersi, Lorenzo Buzzoni, Kálmán Attila
Az alábbi írás az Investigate Europe nonprofit összeurópai újságíró szövetkezet Deadly Prices (Halálos árak) projekt keretében készült: a szervezet és partnerei 20 országban vizsgálták, hogyan alakulnak a gyógyszerárak, és mi határozza meg a gyógyszerekhez való hozzáférést. A több részből álló sorozatot Magyarországon a Partizán hírleveleiben publikáljuk. Első rész.
2019-ben egy egész ország ismerte meg az SMA-s kisfiú, Zente nevét. Ekkor döbbentek rá sokan, hogy egyes új, innovatív gyógyszerekért milyen magas árat kérnek el a gyártók. A 700 milliós Zolgensma azonban csak egy példa a sok közül, és egyre gyakoribb, hogy a gyógyszercégek csillagászati árat határoznak meg készítményeikért, ami növekvő terhet helyez a társadalombiztosítókra és az egészségügyi rendszerekre szerte Európában.
Az olyan génterápiás gyógyszerek gyártói, mint a gerincvelői izomsorvadás kezelésére szolgáló Zolgensma vagy a sarlósejtes vérszegénység kezelésére szolgáló Zynteglo, kezelésenként körülbelül kétmillió eurót számítanak fel. A hemofília kezelésére használt Hemgenix jelenleg a legdrágább gyógyszer a világon, 3,5 millió euróba kerül egy adag.
Ezek az árak azonban nem a valós árak. Ugyanis azokat tárgyalásokon döntik el, az itt született megállapodásokat pedig a legmagasabb szintű titoktartás övezi. Az Investigate Europe ezeknek a tárgyalásoknak járt utána az elmúlt nyolc hónapban, több tucat interjút ás háttérbeszélgetést készítve iparági szereplőkkel, döntéshozókkal, ártárgyalókkal, politikusokkal, orvosokkal és betegekkel is.
„A tárgyalások teljesen titkosak. Minden lepecsételt borítékokban cserél gazdát” – mesélte egy közepes méretű uniós ország egyik hivatalnoka, aki árakról tárgyal a cégekkel. „Még az elektronikus rendszerben sem rögzítjük ezeket, mert nem akarjuk, hogy a rendszereinket karbantartó vállalkozó hozzáférjen”.
Ilyen, állami szervek hivatalnokai és gyógyszercégek képviselői közötti titkos alkuk döntenek nemcsak ritka betegségekre kifejlesztett egyedi készítményekről (orphan gyógyszerek), hanem például az új migrén gyógyszerekről, cukorbetegség elleni szerekről és a legfejlettebb rákgyógyszerekről is.
Az államok azt hiszik, hogy nagy megtakarításokat érnek el ezekkel a titkos megállapodásokkal, de a valóságban egymásnak feszülnek, mert nem tudják, hogy mások valójában mennyit fizetnek. Az Investigate Europe vizsgálata szerint a kormányok a kedvezmények (az úgynevezett rabatt) ellenére is gyakran zsarolásnak betudható árakat fizetnek életmentő gyógyszerekért.
Ettől a rendszertől a betegek is szenvednek, mert a vállalatok választják ki, hogy melyik országokban a legjövedelmezőbb bevezetni a gyógyszereiket. „Első, második és harmadik osztályú európai polgáraink vannak, amikor a hozzáférésről van szó. Ez botrány” – mondta Clemens Auer, aki 2018-ig az osztrák egészségügyi minisztérium főigazgatója volt.
Egy magyar gyógyszeripari szakember úgy fogalmazott, hogy „nem szívesen lenne rákbeteg jelenleg Magyarországon”, mert az új szereknél sokszor nem is kérvényezik a cégek a társadalombiztosítási támogatásba vételt pénzügyi okokból.
A gyógyszerár titkos, csak az elképesztő növekedés látszik
„A valós árak titokban tartása az iparág egyik központi eleme” – fogalmazott Wim van Harten, egy holland onkológus, aki éveken át kutatta a rákterápiák valódi költségeit Európában. Ez a titkolózás nem véletlen: az Investigate Europe nyomozása feltárta, hogy a gazdag nemzetek általában kevesebbet fizetnek bizonyos gyógyszerekért, mint a közép- és kelet-európaiak.
Egy gyógyszer hivatalos ára – a „listaár” – könnyen megtalálható az interneten vagy a csomagolás hátoldalán. Ezek az árak azonban gyakran mesterségesek, és az ipar a lehető legmagasabbra akarja őket tornászni. Az ok egyszerű: országok tucatjai úgy határozzák meg az áraikat, hogy megnézik, más államok mit fizetnek nyilvánosan egyes gyógyszerekért. A magas listaár a gyógyszeripar kapuja a busás profithoz.
A valóságban viszont létezik egy párhuzamos rendszer.
Az egész a titkos árképzésről és a világ legjövedelmezőbb iparágának politikai befolyásáról szól. Az EY nemzetközi vezetési tanácsadó cég 2021-es elemzése szerint a gyógyszeripari vállalatok átlagosan több mint 20 százalékos megtérülést érnek el az eladásokon – ennél többet egyetlen más iparág sem tud felmutatni.
A gyógyszereket az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) hagyja jóvá az egész Európában történő felhasználásra. A vállalatok ezután döntenek arról, hogy egy adott országban forgalmazzák-e a gyógyszert vagy sem. Az olyan súlyos betegségek, mint a rák vagy a cisztás fibrózis elleni leghatékonyabb új gyógyszerek az EU-ban tehát mindenhol engedélyezettek. De messze nem mindenhol állnak rendelkezésre az EU-ban.
A gyártók először meghatározzák a hivatalos árat, majd tárgyalások kezdődnek helyi hivatalnokokkal – Magyarországon a NEAK maréknyi ezért felelős alkalmazottjával – az esetleges titkos kedvezményekről. A gyógyszeripari vállalatok a szakértők megfogalmazása szerint milliárdos kamatmentes kölcsönöket kapnak, mivel az államok először a magasabb hivatalos árat fizetik ki nekik egy gyógyszerért. Ezután három- vagy hathavonta a vállalatok diszkréten visszaadják a hivatalos ár és a valódi, kialkudott ár közötti különbséget. 2023-ban csak Belgiumban ez a különbség 1,5 milliárd eurót tett ki. A nagyobb piacokon a visszatérítések nagyobbak, tehát az iparnak ideiglenesen kölcsönadott közpénzek összege még magasabb.
Ellen 't Hoen ügyvéd és közegészségügyi szószóló szerint az iparág „ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalások eredményeit titokban tartsa”. „Azzal, hogy mindent homályba burkolnak, óriási hatalmat kapnak az »oszd meg és uralkodj« játékhoz.”
Az országok titkos megállapodásokat kötnek az emelkedő költségek megfékezésének reményében, de az innovatív gyógyszerek árai mindenhol emelkednek. Hollandiában a nemzeti kórházi költségvetésnek az ilyen gyógyszerekre fordított része az elmúlt 15 évben 0,6 százalékról 10 százalékra emelkedett – mutatta az adatokat van Harten, a holland onkológus. A norvég hatóságok azt árulták el, hogy át kellett programozni az adatbázisukat, hogy több nulla férjen el a táblázatokban a milliós nagyságrendű árak kiírásához.
A magyar költségvetés zárszámadásában először 2017-ben jelezték külön a nagyértékű gyógyszerekre fordított összeget, akkor ez 88 milliárd forint volt. 2022-ben már a duplája, 177 milliárd forint. Az orphan gyógyszerekre fordított közpénz ugyanebben az időszakban 9 milliárdról 20,2 milliárd forintra emelkedett. 2022-ben az összes többi gyógyszer ártámogatása 440 milliárd forint volt, azaz a nagyértékű gyógyszerek támogatása tette ki a teljes állami finanszírozás közel 30%-át.
A Kaftrio-ügy: hatalmas a szakadék Kelet és Nyugat között
A titkos alkuk rendszerének legfontosabb következménye az ugyanazért a gyógyszerért fizetett, országonként merőben eltérő ár. Az Investigate Europe nyomozása feltárta, hogy ez a helyzet a cisztás fibrózisra kifejlesztett gyógyszerrel is, a Kaftrióval.
A cisztás fibrózis egy örökletes betegség: egy genetikai hiba miatt sűrű nyálka képződik, amelyet nehéz eltávolítani. Ez állandó fertőzésekhez vezet – vírusok, baktériumok és gombák által.
Az 1990-es években a cisztás fibrózisban szenvedők átlagos várható élettartama körülbelül 30 év volt. De mióta a Vertex cég piacra dobta Kaftrio nevű CFTR-modulátorát, a görbe meredeken emelkedik. Németországban a CF-betegek várható élettartama ma már 60 év, messze megelőzve más olyan országokat, ahol nem elérhető ez a gyógyszer. Például Litvániában, ahol 18 év.
A Vertex Pharmaceuticals, a kezelésekre monopóliummal rendelkező amerikai biotechnológiai cég 2023-ban mintegy 400 millió dollárt költött a gyógyszerek előállítására, amelyeket a cég aztán 9,8 milliárd dollárért adott el. A Kaftrio gyártási költségei az eladási árnak mindössze négy százalékát teszik ki. Andrew Hill, a Liverpooli Egyetem farmakológusa, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanácsadójának számításai szerint, ha a Kaftriót betegenként évi 5600 dollárért adnák el, akkor is nyereséges lenne. Ehhez képest betegenként 20-szor, 30-szor ennyit is elkérnek országtól függően. Ezt azért tehetik meg, mert a gyógyszeripari innovációkat 20 évig szabadalom védi, majd a forgalomba hozataltól 8 év általános adatvédelem illeti meg: azaz hosszú időre monopol helyzetbe kerül egy gyógyszeripari cég, ha új gyógyszert dob a piacra.
A cég ezt a számítást nem vitatta, de félrevezetőnek tartja, mondván, hogy gyógyszereinek árát nem az előállítási költségek határozzák meg, hanem a fejlesztésükbe való befektetés, a vállalt kockázat és a közösség számára jelentett érték.
Azonban a CFTR-modulátorok esetében a kezdeti kutatás nem is magától a Vertextől származott. Az Amerikai Cisztás Fibrózis Alapítvány, egy nonprofit szervezet gyűjtött pénzt, és azzal egy Aurora nevű kis biotechnológiai vállalatot támogatott. Egy évvel később, 2001-ben a Vertex megvásárolta az Aurorát. „Először az adófizetők fizetik az új terápiás módszerek feltalálását, de aztán arra kényszerítjük a feltalálókat, hogy a további kereskedelmi fejlesztéshez szükséges tőkét egyfajta maffiától szerezzék meg, amely rendkívüli hozamokat követel” – mondta Anja Schiele, aki a norvég szabályozó hatóságnál segít dönteni az új gyógyszerek értékéről és visszatérítéséről.
A vállalati nyilvántartások, valamint a nemzeti hatóságok költségvetési és egészségügyi adatainak elemzése most először enged bepillantást abba, hogy milyen különbségek vannak abban, hogy az országok mennyit fizetnek ezekért az életmentő gyógyszerekért.
Az Investigate Europe összehasonlította a Vertex helyi bevételeit a vállalat gyógyszereit 2022-ben szedő betegek hivatalos számával. Az áfa nélkül számított átlagot Franciaországban 71 000 euróra, Olaszországban 81 000 euróra, Spanyolországban 87 000 euróra, Hollandiában pedig 88 000 euróra becsültük.
Ehhez képest néhány közép- és kelet-európai országban az egy betegre jutó átlagos kiadások magasabbnak tűnnek. Csehországban a VZP, az ország legnagyobb állami biztosítójának adatai szerint az egy betegre jutó becsült éves költség 2022-ben 140 000 euró volt. „Ez a valós költség, amelyet az ilyen jellegű kezelésekért fizetnek” – közölte a VZP, bár nem világos, hogy az adót beleszámítják-e.
A litván hatóságok évek óta próbálnak tárgyalni a Vertexszel a Kaftrio támogatásba vételéről a média és a betegjogi csoportok növekvő nyomása közepette. A kormány áprilisban közölte, hogy kész akár 8,4 millió eurót is fizetni a Kaftrio és a Kalydeco biztosításáért legfeljebb 48 beteg számára. Ez személyenként 175 000 eurónak felelhet meg.
Magyarországon a Kaftrio/Kalydecót nincs tb-támogatásba véve, ugyanis a Vertex nem is kérvényezte azt – hogy miért, arra a kérdésünkre nem válaszolt a Vertex. Gyógyszeripari forrásaink egybehangzóan azt mondták, hogy azért, mert túl kicsi piac vagyunk a Vertex szemében, és ebben a formában magasabb árat kérhet a vállalat.
A magyar állam 2022 óta mégis biztosítja általánosan a Kaftriót egy erre célra létrehozott külön keretből, aminek a nagyságát akkor 5,7 milliárd forintban határozták meg. 2022-ben 145 CF-es beteg kezelésére végül 4,9 milliárdot fordítottak, ami betegenként 34 millió forint (körülbelül 86000 euró), viszont a NEAK válasza szerint ebben az év közben elkezdett, nem teljes terápiák is benne vannak, tehát az összeg valamivel magasabb. Azonban így is kijelenthető, hogy a gazdagabb nagy országoknál többet fizetünk a Vertexnek, de sokkal jobban jártunk, mint néhány más ország Közép- és Kelet-Európában.
Ahol ilyen külön keret sincs, akár a Kaftrio, akár más innovatív gyógyszer fininaszírozására, ott egyszerűen a legjobb terápia nélkül maradnak, vagy súlyos döntésekre kényszerülnek a betegek. A 27 éves Monika Luty 2020-ban kénytelen volt elhagyni Lengyelországot, mert a gyógyszert ott nem térítették meg. Egy videót tett közzé az interneten, amelyben könyörgött a Vertexnek, hogy adjon neki Kaftriót. „Óriási csalódást éreztem” – mondta az Investigate Europe-nak. „Az EU-ban élve, lengyelként diszkrimináltak, mert nem voltam német vagy más nemzetiségű, ahol elérhető volt a kezelés. Az EU-ban nem szabadna diszkriminációnak lennie."
A barátai segítettek neki több mint 200 000 eurót összegyűjteni, az apja pedig eladta az autóját, hogy Németországból meg tudja venni a gyógyszereket. Látva, hogy mennyire hatásosak, végül elhagyta otthonát. „Semmit nem kellett fizetnem, úgyhogy sírtam, mert olyan könnyű volt” – emlékezett vissza. „Ahhoz, hogy Németországban hozzájussak a gyógyszerekhez, csak egy biztosításra, egy munkahelyre és arra volt szükségem, hogy ott éljek”.
Lengyelország később visszatérítési megállapodást kötött a Vertexszel, és az Investigate Europe becslése szerint az egy betegre jutó ár 2023-ban 112 000 euró volt áfa előtt. Ez jóval olcsóbb, mint a Vertex listaára, de még mindig sokkal drágább, mint máshol Európában.
„Gyógyszereink ára az innováción és azon az értéken alapul, amelyet a CF közösség, az ápolók és az egészségügyi rendszerek számára nyújtanak” – válaszolta levelünkre a Vertex szóvivője. „A megkeresésében szereplő visszatérített árak pontatlanok” – tette hozzá, de a vállalat nem kívánt nyilatkozni az egyes országokról. Hozzáfűzték, hogy az elmúlt évtizedben működési költségvetésük több mint 70 százalékát kutatásra és fejlesztésre költötték.
Hatalmas bevételei ellenére a Vertex nem tagja a fő európai iparági szervezetnek. Az EFPIA, a Gyógyszeripari Egyesületek Európai Szövetsége nem volt hajlandó nyilatkozni a titkos árképzésről. Nathalie Moll, a szervezet főigazgatója erről csak a következő kinyilatkoztatást tette: „Széles körű konszenzus van abban, hogy az áraknak tükrözniük kell az adott ország fizetési képességét. Az EFPIA és tagjai olyan rendszert javasolnak Európa számára, amelyben azok az országok, amelyek megengedhetik maguknak, hogy kevesebbet fizessenek a gyógyszerekért, kevesebbet is fizetnek”.
Nagyobb piacokon értékesebb az élet
Európában általában Dánia és Németország az első belépési pont, két olyan ország, ahol a vállalatok kezdetben szabadon határozhatják meg a hivatalos árakat. A gyakorlatban Dánia bizonyos „önkéntes” árkorlátokat szab, míg Németország a bevezetés után egy évvel minden gyógyszert felülvizsgál, és ezután kérheti az árváltoztatást. Eközben a kezdeti magas árakat a többi országban referenciaként használják, miközben saját hivatalos áraikat állapítják meg. Hogy mi történik ezután a két országban, azt titok övezi. A dán kórházak bizalmas kedvezményekkel szerzik be a legdrágább gyógyszereket, de ezek az alkuk nem jelennek meg az EURIPID-ben, az európai árképzési adatbázisban, mondják a dán tisztviselők.
Németország még átláthatatlanabb. A németek megvétózták a WHO-nak az árak átláthatóságáról szóló határozatát, és még az EURIPID-nek sem a tagjai. "Mindig megkérdezzük a vállalatokat, hogy »mondja meg, kérem, a valós németországi árat«. Azt mondják, hogy nem tudják” – mondta egy névtelenséget kérő európai tárgyaló. "Egyszerűen nem tudom elhinni [hogy nincsenek bizalmas kedvezmények], hiszen nagyon erős piacuk van, a legjobb árakat tudnák elérni Európában. Lehet, hogy lehetséges, de tényleg nem tudom elhinni".
Európa többi része egy lépés hátránnyal indul. Egy multinacionális gyógyszergyártó cég magyarországi leányvállalatánál dolgozó gyógyszerész fogalmazott így: „Egy olyan cég számára, mint a Novartis vagy a Pfizer, a magyar piac egy kerekítési hiba.”
Az IQWiG német kutatóintézet az Investigate Europe és német partnerei, az NDR, a WDR és a Süddeutsche Zeitung számára 32 gyógyszerről állított össze egy listát. Ezek a gyógyszerek a tudósok szerint „jelentős” vagy „számottevő” járulékos előnnyel rendelkeznek a meglévő terápiákhoz képest. Ezek között olyan betegségek kezelésére szolgáló szerek voltak, mint a mellrák, a leukémia és a cisztás fibrózis.
A kritikus gyógyszerek több mint egynegyede az uniós országok több mint egyharmadában nem áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy az állami egészségügyi rendszerek nem fedezik a kezelés költségeit. Magyarországon 32 gyógyszerből 25 nincs tb-támogatásba vonva (egyedi méltányossággal érhető csak el), Máltán és Cipruson pedig 19, illetve 15 gyógyszert nem térítenek meg. A balti államokban és Romániában szintén nagymértékű a hozzáférhetetlenség.
Még ha a kisebb államok számára elérhetővé is teszik a gyógyszereket, az árak túlzottan magasak lehetnek. Giorgos Pamborides, Ciprus korábbi egészségügyi minisztere időnként azt tapasztalta, hogy áraik „kétszeresei, háromszorosai vagy akár ötszörösei a más országok által fizetett áraknak”. Megdöbbentőnek tartja, hogy az EU megengedi az iparnak, hogy ennyire eltérően bánjon a tagországokkal. „A titoktartási megállapodások az ipar erőfölénnyel való visszaélésének eszközei, amelyet az ipar az ügyfeleivel, az államokkal szemben gyakorol. A legkisebb megfontolás nélkül az EU feladja egyetlen előnyét, a méretét".
Oszd meg és uralkodj! – a gyógyszeripar fő fegyvere
Az izolált tárgyalások felerősítik az egyenlőtlenséget – mondta egy korábbi ír egészségügyi tisztviselő: „A 27 tagállam saját magának tárgyal, ami megdöbbentően hatékonytalan, és egyenlőtlenséghez vezet az európai polgárok számára.”
Amikor 2017-ben 10 ország, köztük Ciprus, Görögország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország összefogott és aláírta a Vallettai Nyilatkozatot a gyógyszerbeszerzés terén való együttműködésről, az ipar nem mutatott érdeklődést – mondta több résztvevő az Investigate Europe-nak.
Északabbra, a Beneluxa együttműködés – Ausztria, Belgium, Írország, Luxemburg és Hollandia – néhány magas költségű gyógyszer áráról tárgyalt, főként kis cégekkel. Két érintett tárgyaló szerint a nagyobb cégek vonakodnak csatlakozni. „A kis cégek azt mondják, hogy »igen, egy tárgyalással több piacra juthatok, ezért beleegyezem«, míg a nagy cégek úgy tűnik, bojkottálják az ilyen jellegű kezdeményezéseket” – mondta Paolo Pertile, a Veronai Egyetem professzora.
A nagyvállalatok egyszer tárgyaltak az egész EU-ra kiterjedően: a Covid-vakcinákról. Ez megmutatta, hogy ha nyomást gyakorolnak az iparra, elképzelhető, hogy meg tudnak állapodni abban, hogy nem játsszák ki az egyik országot a másik ellen. Az árak azonban ismét titkosak voltak. „Ha az EU egyesült erővel nem egyezett volna bele a titoktartási záradékokba, akkor ez megváltoztathatta volna a helyzetet” – mondta Sabine Vogler, az osztrák nemzeti közegészségügyi intézet farmakoökonómiai vezetője.
A gyógyszeripari vállalatok képesek „zsarolni a kormányokat” – állította Luca Li Bassi, az Olasz Gyógyszerügynökség korábbi vezetője, aki az árak nagyobb mértékű nyilvánosságra hozataláért kampányolt. „Ha átláthatóságot követelnek tőlük, a gyógyszergyárak azzal fenyegetőznek, hogy nem adják oda a gyógyszert”.
Eközben beigazolódott a gyanú, hogy minden alkalommal, amikor titoktartási megállapodás születik, valakit átvágnak. Amikor az AstraZeneca Covid-vakcina ára kiszivárgott, kiderült, hogy Dél-Afrikában az ár kétszerese volt az uniós árnak.
„A tagállamok együttműködésének garantálnia kell az árképzési és visszatérítési megállapodások titkosságát” – mondta Moll, az EFPIA munkatársa. „Az iparági részvételnek az árképzéssel, visszatérítéssel és hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekben folytatott tagállami együttműködésben önkéntesnek kell lennie”.
Az az elképzelés, hogy az ipar az egyetlen igazi nyertese ennek a titkosságnak, széles körben elterjedt az olyan tárgyalók körében, mint Francis Arickx, aki szerint Belgium megpróbálta korlátozni a bizalmas záradékokat, de kudarcot vallott. „Valójában éppen az ellenkezője történik, nagyon is egyértelmű ipari nyomást látunk arra, hogy a titkos szerződéseket a generikus vagy biohasonló gyógyszerek megjelenéséig fenntartsák.”
Stella Kyriakides, az EU egészségügyi biztosa tisztában van a számtalan problémával. „Nem szabadna, hogy a lakóhelyed határozza meg, hogy élsz-e vagy meghalsz” – mondta, amikor tavaly új jogszabályokat terjesztett elő. Az EU tervezett „gyógyszercsomag” jogszabályai azonban ellenállásba ütköztek. Ezek nem tartalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek a titkolózás vagy a bizalmas árak kezelésére irányulnának.
„A gyógyszerárak nemzeti hatáskörbe tartoznak, és a nemzeti egészségügyi költségvetésekhez kapcsolódnak” – mondta az Európai Bizottság szóvivője az Investigate Europe-nak. „Az európai gyógyszerügyi stratégiában foglaltaknak megfelelően azonban az árinformációval kapcsolatos nagyobb átláthatóság segíthetné a tagállamokat abban, hogy jobb árképzési és ártámogatási döntéseket hozzanak.”
A szóvivő elmondta, hogy a Bizottság támogatja az EURIPID, az európai árképzési adatbázis munkáját. Amikor azonban megkerestük, az EURIPID nem volt hajlandó adatokat szolgáltatni az államok és a gyógyszeripari vállalatok közötti bizalmas megállapodások növekvő számáról.
Most a titkolózás fátylát még sűrűbbé szőhetik. A német parlament előtt van az „orvosi kutatásról” szóló új törvény, ami ha átmegy, minden alkalommal, amikor a hatóságok árcsökkentést rendelnek el, mert egy gyógyszer nem úgy teljesít, ahogy ígérték, a világ többi része nem fog tudni róla. Csak a mesterségesen magas „hivatalos” árakat fogják látni. Az ipar nagyon fog örülni, ha ez megtörténik, mondta Josef Hecken, az új gyógyszerek jóváhagyásával foglalkozó nemzeti bizottság vezetője. „Azokat a gyógyszereket, amelyek itt hatalmas árengedményt kapnak, máshol arany áron fogják eladni” – magyarázta. Jóslata szerint, ha átmegy a törvény: „Sok vállalati irodában fognak pezsgőt durrantani!”
Közreműködők: Ingeborg Eliassen, Harald Schumann, Nico Schmidt
A projektet az Investigate Europe weboldalán és az Európa-szerte megjelenő médiumok közreműködésével teszik közzé:
Ausztriában a Der Standard, Belgiumban az EU Observer, Csehországban az Investigace, Észtországban az Eesti Ekspress, Finnországban az YLE, Franciaországban a Mediapart és az ARTE, Németországban a Süddeutsche Zeitung és a WDR/NDR, Görögországban a Reporters United, Magyarországon a Partizán, Írországban a The Journal, Olaszországban az Il Fatto Quotidiano, Norvégiában a Klassekampen, Lettországban a Delfi, Litvániában a 15 min, Lengyelországban a Gazeta Wyborcza, Portugáliában az RTP, Romániában a Snoop, Szlovákiában a Jan Kuciak Oknyomozó Központ, Spanyolországban az InfoLibre, az Egyesült Királyságban az Open Democracy.