Sziasztok!
A kampányidőszakokban rengeteg a túlzás. Nem is bíztatnám magunkat, hogy szlogenek mentén a jövőre vonatkozó következtetéseket vonjunk le. Ugyanakkor nagyon tanulságos azt megfigyelni, hogy ki milyen irányban túloz. Kis túlzással itt a politikusi tudattalan túlcsordulását láthatjuk.
🎖️ Big picture. Először tegyünk egy lépést hátra. Az orosz agresszió 2014-es kezdete óta a nyugati biztonságpolitikai establishment azon rugózott, hogy vajon a Kínával és Oroszországgal szembeni egyidejű fellépés mennyire fogja összeterelni a két országot. Hosszú elemzések láttak napvilágot arról, hogy a két ország stratégiai érdekei részben ellentétesek. Ez mégsem volt akadálya annak, hogy pragmatikusan együttműködjenek ott, ahol épp érdekközösség keletkezett köztük.
A teljes invázió előtt Putyin pekingi látogatásán elhangzik a hírhedt “határok nélküli barátság” tétele, amely azóta is ügyesen evez az amerikai szankciós politika nyomásával szemben.
Két további lator állam csatlakozik a tengelyhez. Egyrészt Észak-Korea a kínai vazallus státusból (kijjebb) kinavigálta magát, és az oroszokkal elkezdte versenyeztetni pekingi földesurait. Nem lenne ez óriási változás, ha nem hozta volna össze Japánt és Dél-Koreát a szomszédságában, amelyre a második világháború óta várt Washington, azt végül Phenjan elintézte.
A másik újra latornak tekintett regionális hatalom Irán. A szankciómegkerülésben és drón–hadviselésben segíti az oroszokat, kiberhadviselő fél, közben kínai segítséggel fura tűzszünetet kötött Szaúd-Arábiával, és alighanem tovább radikalizálódik az iráni elnök helikopterbalesete után, hogy növelje finanszírozását - és vélt befolyását - a regionális proxi erőinél: a Hezbollah, a Hamász és a jemeni hutik között.
⚡ The New Axis. Ez a négy ország egyre több helyen működik együtt, bármit is gondoltak vagy reméltek a nyugati elemzők. A valóság az, hogy érdekközösség alakult ki az Új Tengely tagjai közt, és nem lehet külön-külön kezelni őket. Irán nem fog visszatérni az atommegállapodáshoz olyan egyszerűen, az oroszok nem fejezik be a háborújukat anélkül, hogy Kína kisétálna mögülük, Észak-Korea nem fog visszavenni rakétázásából, amíg érzi a két nagy szárazföldi szomszédja támogatását. Peking pedig kezd ráeszmélni, hogy ha szövetségesi rendszere nincs is, a Nyugat-ellenesség befűtésével ad hoc tábort építhet a globális dél tagjai közt.
A kínai szövetségépítési kísérletek.
🪨 Ez a geopolitikai koalíció immár adott. A NATO és EU-tagok számára ezzel kell számolni. Ahogy már írtam a hírlevélben, az orosz-kínai finanszírozás az európai szélsőségesek közt egyre nagyobb átfedést mutat, legutóbb egy iráni-orosz átfedés bukott le az USA-ban, tehát egyre több rétegben - ideértve az afrikai missziókat - működik együtt az Új Tengely, anélkül, hogy magukat nagyobbnak akarnák láttatni, mint amilyenek (hiszen akkor egyszerűbben összezárna a nyugati tömb, míg így remekül lehet szalámizgatni).
❎ Ú! Te! Lágazás! A nagy kérdés, hogy milyen opciók állnak a Nyugat előtt - és itt a Nyugat az EU27-et, a NATO-tagokat és a szoros partnereket jelenti, kb. a rammsteini 50-es csoportot, kis fantáziával.
Közös szankciós és protekcionista politikával, az ipari bázist újjáépítve, az ellátási láncokat a szükséges mértékben szekurizálva leépítik a függőséget a tengelytagoktól, katonai értelemben pedig komolyan veszik a fenyegetést és minden tag megteszi a szükséges befektetéseket (=elrettentés).
Előfordulhat, különösen egy Trump-izolacionalista fordulat esetén, hogy az EU-USA törésvonal elmélyül, a protekcionizmus egymással szemben (tovább) fokozódik házon belül is, a katonai közös védőernyő hitelessége megkérdőjeleződik. Ez feleslegesen növelné a kiadásokat mindkét oldalon - úgy is mondhatjuk, hogy nagyon nem hatékony költéseket indukálna - és ezt a szavazók se fogják értékelni, csak lehet, akkor már késő lesz.
A geopolitikai versenyt ugyan csak a politikai narratíva fogyaszthatósága kedvéért szűkítették le a Fehér Házban a demokráciák vs autokraták küzdelmére, annyiban igaz a tétel, hogy a katonai- és iparpolitikai mechanizmusokat beindítani még egész könnyű ahhoz képest, hogy a demokratikus társadalmi reziliencia, vagyis a harmadik országok beavatkozása elleni védekezés a digitális korban viszont új, sokkal kreatívabb megfejtéseket kíván.
A hírlevél írójának így az a munkahipotézise, hogy a dél-kínai tengeri fronton, az ukrán fronton vagy éppen a kritikus nyersanyagokért való versenyben az egyre világosabb nyugati stratégiák végrehajthatóak, ha a politikai konszenzus nem hal ki mögülük. A fő veszélyt a belső fronton látni, ahogy a harmadik országok stratégiai korrupcióval, ügyes titkosszolgálati műveletekkel továbbra is beeszik magukat a demokratikus képviseleti rendszerbe, akár a legmagasabb szintekig. Ez nekik olcsóbb, aszimmetrikus hadviselés, ami egyelőre működik.
Muddling through. Vagy? Az EP-választások eredménye egyfelől az átfogó iparpolitika irányát fogja meghatározni, amelynek része a zöld átállás az energiaellátási autonómiával és net-zéró célhoz szükséges ipari tudással, a vendégmunkások helyzete vs demográfia (politikai megtévesztő becenevén migrációs krízis), és ezekből következően az okosan elköltött támogatáspolitikai döntések a jövő. Mármint az optimista alternatíva.
Ahogy azt a friss Feledy-podcastban hallhatjátok, 1990 és 2018 között az EU károsanyag-kibocsátása 23 százalékkal csökkent, miközben a gazdasága ezalatt 61 százalékkal nőtt, tehát egyértelműen létezhet gazdasági növekedés a kibocsátás csökkentése mellett is - állítja nekünk a műsorban Dimitrijevics Anna, az Európai Bizottság Éghaljatváltozás Hatásaira Való Felkészülési Osztály osztályvezető-helyettese.
Másfelől az EP-választás dönti el, hogy a társadalmi rezilienciát (mondhatnánk információs autonómiát vagy külföldi befolyással szembeni ellenállást) támogató vagy azt aláásó pártok mekkora teret szereznek a következő öt évben. Még tovább magyarítva: a saját európai érdekeinket fogják artikulálni vagy pedig szájukba adott tengelyérdekeket fognak behozni áleurópai-ruhába öltöztetve.
💪🏻 No stop. Nincs sok esély arra, hogy ez az új hibrid háború (nem hideg, nem forró…) alábbhagyna, mert a tengelytagok tesztelik az erejüket, és ezzel szemben a barátkozás és az odatartott másik orca sajnos nem segített (ahogy azt az elmúlt 15-20 év bizonyította), így csak az elrettentés fog működni.
Ebben a közegben a kormány szájából gyakran elhangzó, konnektivitás-jellegű gondolatok fontosak persze (ami lényegében azt jelenti, hogy mindenkivel legyünk jóban és kereskedjünk), de a biztonságpolitikai alapkövetelményeket tiszteletben kell tartani. Amíg a szövetség számos tagját komoly fenyegetések érik nap mint nap, mivel a biztonságunk Magyarországon is a szövetség egészének biztonságától függ, így a magyar életek “megmentése” a szövetségi biztonsági érdekek követésével kezdődik. Ezt most nemhogy követjük, hanem aktívan aláássuk.
🚨 Modell és valóság. Kevés esélyünk van – nyelvi okokból, politikai manipuláció miatt, brutális kampányleegyszerűsítések okán, intellektuális elernyedésből fakadóan többek közt, – hogy átfogó módon tudatosítjuk, hogy szövetségeseink mekkora nyomás alatt állnak. Holott csak a hetekben:
a lengyel állami hírügynökséget kibertámadás érte, amely fals hírekkel operált;
az amerikaiak lelepleztek egy iráni-orosz támogatással futó médiaműveletet;
tovább hömpölygött a botrány az oroszok sikeres műveletéről az osztrák titkosszolgálat destrukciója mentén,
a megszokott orosz hekkelés, amely éppen az EU-ból Ukrajnába tartó vasúti szállítások kikémlelésére is alkalmas lehetett,
hogyan félemlíti meg sikerrel a kínai disszidenseket még az Egyesült Királyságban is a Kínai Kommunista Párt messzire érő karja (miközben a magyar kormány behívja a kínai rendőrség embereit – itt kérdéses igazán a szuverenitás?),
még a német szövetségi kormány is közbelép egy kínai felvásárlás ügyében,
a lengyel Gazdasági Versenyhivatal házkutatást tartott a Xiaominál illegális versenykorlátozó magatartás gyanúja miatt,
az OpenAI kínai, orosz és izraeli eléréseket tiltott le, akik dezinfóra használták a felületet,
orosz provokáció történhetett az Eiffel-toronynál koporsókkal utalva francia katonákra az ukrán fronton,
a Bond-filmekből is ismert MI5 az iráni, orosz és kínai kémek elhárítására rendelt több forrást.
vagy éppen a svéd titkosszolgálat hogy talált összefüggést Irán és az európai Izrael-ellenes tüntetést szervezők között.
Hosszú lenne még a sor. Ami egy szövetségesi rendszerben biztos: egy tagállam nyesegetése az összes tesztjét jelenti. Ebben Magyarország most nemhogy nem kommunikál szolidaritást a táboron belül, hanem aktív kerékkötő szerepben van.
🇭🇺 A magyar kormányzattal kapcsolatban mit hallottunk az elmúlt héten? A miniszterelnök elmondta, hogy Putyin kevésbé veszélyes, mint az EU-ban terjengő ideológiák. Magyarország újra bevezeti az aranyvízum-programot, amellyel már eddig is sok kétes orosz és több ezer kínai érkezett a Schengeni-határon belülre. Az MCC tartott egy éghajlatváltozás-szkeptikusként kritizált rendezvényt Brüsszelben (a klímaváltozás-tagadás mint társdalmi megosztottságot gerjesztő dezinfó szintén szerepel a podcastban!)
A Politico Europe kormánykritikus hulláma kitért arra négy diplomata szivárogtatása alapján, hogy a sok-sok budapesti vétó miatt az az alaphangulat, hogy ne kapjon az ország komoly biztosi portfoliót.
A magyar külügyminiszternek az európai külügyi főképviselő szólt vissza azzal kapcsolatban, hogy az EU-nak sem hatásköre, sem szándéka nincs katonákat Ukrajnába küldeni, szemben a Bem-rakparti állításokkal.
Végül vasárnap este a belga külügyminiszter bedobta – és Belgium látja el épp a tanácselnöki posztot – hogy a 7-es cikkely szerinti szavazatfelfüggesztés mégiscsak sürgős lenne Magyarországgal szemben. Bár ez legalább annyira lehet belga belpolitika, mint diplomáciai machináció, azért a magyar kormány brüsszeli magatartásmintája körüli percepciót tükrözi. Az ukrán csatlakozási tárgyalások következő fázisát is emiatt sürgeti néhány tagállam: még a magyar elnökség július elsejei elindulása előtt beizzítanák.
⚖️ A magyar külpolitika egyértelműen a tengelyhatalmi konnektivitás mellé állt. Az ukrán támogatások hatékony és visszatérő halogatásával, vétózásával; az Út és Övezet kínai gazdasági befolyásszerzési programban való kitartó részvétellel; Szijjártó masszív és kritikátlan oroszbarátságával, és újabban akár Ahmadinezsád iráni volt elnök látogatásával.
Ez a hírlevél még mindig szeretne a tények talaján maradni és nem értékítéletet alkotni, arra bőven elég influenszer van. Az viszont fontos, hogy a tényeket a lehető legpőrébben nézzük és ne a narratívák cukormázán keresztül.
A kérdés, hogy a kevésbé sikeres történelmi hagyományok után harmadszor is a tengelyhez akar-e közelebb konnektálni Magyarország, vagy kipróbálja-e az elkötelezett szövetségesi létet?
Mindeközben a nagyvilágban.
|
További ajánlások
A kör tagoknak a 444-en Kolozsi Ádám írt egy alapos összefoglalót arról, hogy hogyan alakul majd az EP-választás után a patkóban a frakciók körüli csata után a képviselők leültetése.
Hogyan alkalmazkodott az állatvilág New York őrült tömegéhez és a klímaváltozáshoz? Tessék elolvasni!
Szabó András cikke Paks III (igen: 3) kapcsán sok fontos tanulságot tartalmazott, most erről beszélgettünk vele és Gólya Ágival, a Direkt36 munkatársaival.
Jövő héten érkezünk az európai választás előzetes eredményeivel és várható következményeivel, kövessetek majd minket június 9-én vasárnap este az élő adásban, ahol Marcival együtt visszük majd az uniós eremdénymegfejtést!
Amikor először kerestem megbízható online casino magyar https://znaki.fm/hu/kaszinok/ , a Znaki oldal részletes értékelései váltak a legnagyobb segítségemre. Az oldal pontos és objektív információkat nyújtott, amelyek alapján könnyedén megtaláltam a legmegfelelőbb platformot. Nagyszerű érzés, hogy ilyen erőforrás áll rendelkezésemre, minden magyar játékosnak ajánlom!