Sziasztok!
🧱 Már megint az orosz téglák. Miközben a szovjet elnyomásra és a forradalom véres leverésére emlékeztünk Magyarországon, a Kreml aktuális ura, Vlagyimir Putyin eközben a BRICS-csúcstalálkozón igyekszik kiélvezni a reflektorfényt. A brazil–orosz–indiai–kínai és dél-afrikai vezetők találkozóját mindig egy masszív spekulációs hullám kíséri, hogy most leváltják-e a Nyugatot, vége van-e a dollárnak és a NATO-val szemben is fellépnek-e. A rövid válasz, hogy (még) nem. A picivel hosszabb:
A BRICS egy vezetői fórum, sem az EU-val, sem a NATO-val nem lehet összehasonlítani, nincs mély intézményrendszer mögötte, vagy szakminiszteri, ill. szakpolitikai szintű tartós együttműködés. Ha valamihez hasonlít, akkor az a G7: egy rendszeres találkozó, amelyen a közös plenáris legalább olyan fontos, mint az ennek mentén létrejövő bilaterális beszélgetések, és szándéka szerint a BRICS-nek is bővítik a pénzügyi-hitelezési intézményét.
Az Új Fejlesztési Bank (NDB), a SWIFT-nek kihívást támasztó BRICS PAY, illetve a BRICS tartalékvaluta-képzés körüli kezdeményezései mutatják, hogy az oroszok és a kínaiak relatíve lelkesek a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszerrel szembeni építkezésre. Ebben Moszkva nagyon is motivált lett a háborús szankciók óta, míg Peking itt is megfontolva halad, ez látszik a mostani csúcs vonatkozó pénzügyminiszteri előkészítő közleményében is, amelyet a hírek szerint Kína vizezett fel picit az oroszokhoz képest.
Idén januárban Irán, Egyiptom, Etiópia és az Egyesült Arab Emírségek csatlakoztak – ezzel a belső konfliktusok száma nem csökkent. Az új tagok közül az EAE kifejezetten jó kapcsolatokat ápol az USA-val és európai partnereivel, míg a brazil–indiai tengely az alapítók közül is a belső fékek szerepét játssza. India elsősorban Kínával szemben pozícionálja magát, ez pedig hatással van a BRICS esélyeire. Milei argentin elnök visszavonta országa jelöltségét.
Így is 32 ország vezetői és az ENSZ-főtitkár vett részt az oroszországi Kazanyban tartott csúcson. Aki hiányzik: Vucic szerb elnök, aki uniós látogatóira hivatkozva mondta le az orosz meghívást.
Amit a sajtóban fogtok ezzel kapcsolatban olvasni, az arról fog szólni, hogy Putyin megmutatta, hogy mennyire nincs elszigetelődve. Ez részben igaz, részben szerencséje van, hogy Oroszországra esett a következő csúcs (mivel a tavalyi dél-afrikai találkozón nagyon ciki volt neki, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság letartóztatási parancsa miatt nem utazhatott be), és a legfontosabb tanulság: a globális dél számára az Ukrajna elleni agresszió mindössze regionális konfliktusnak számít.
A Visual Capitalist vizualizációja a BRICS és a G7-ek gazdasági méretéről.
🇨🇳 Nemcsak a hurrikánok, a kínai tájfunok is Amerika partjainál vannak. Az USA figyelme az orosz kihívás mellett a másik két hadszíntér irányában sem lankadt a múlt héten. A közel-keleti diplomáciai erőfeszítések mellett a Csendes-óceánon zajló katonai felépítkezésből láthattuk néhány epizódot.
Az USA nekifogott, hogy bozótvágókkal és bobcatekkel lepucolják azokat a tiniani kifutókat, amelyekről egyébként a Japánra atombombát dobó repülők szálltak fel 1945-ben. Számtalan kisebb repteret vesznek használatba, építenek újjá vagy alakítanak ki, mivel az a bevett álláspont, hogy Kína egy megelőző rakétacsapással (ld. Pearl Harbor és Japán esetét) a csupán néhány bázisra betömörített regionális amerikai légi képességek jelentős része megsemmisülhet vagy mozgásképtelenné válhat. Emiatt szét akarják szórni sokkal több kisebb bázisra az eszközöket.
A kínaiak múlt héten körbezárták Tajvant hadgyakorlat címén – ez egyébként a leginkább valószínű forgatókönyv eszkaláció esetén, hogy az invázió helyett (előtt), igyekeznek majd a szigetet izolálni.
Tájfunok. Ami ennél sokkal agresszívebb, sikeresebb, mégis kevésbé látható: a kínai kiber támadócsoportok működése az amerikai célpontokkal szemben. Legutóbb azzal szereztek hírt maguknak, hogy az USA erőszakszervei számára lehallgatásokat foganatosító rendszert törték fel, tehát adott esetben tisztában lehetnek azzal, hogy az USA kiket gyanúsít akár kínai kémkedéssel. Hivatalosan elismerték a betörést, de a mélységét nem. A Volt Typhoon mellett két másik Volt-csoport tevékenykedik, egy USA–Kína konfliktus esetén szeretne Peking annak a képességnek a birtokában lenni, hogy le tudja kapcsolni az USA áramellátásának jelentős részét, vagy akár lefagyasztani a fizetési rendszereket, és így társadalmi káoszt okozni. Maga JD Vance is nemrég beszélt erről a fenyegetésről!
🍆Övalatti politizálás. Donald Trump a hétvégén maga is beszállt a magyar politikai szereplők mellé, amikor egy golfozó kapcsán tett félreérthetetlen altesti megjegyzéseket egy kampánygyűlésen. További interjúkat mondott le, több, eddig kevésbé nyílt újság is elkezdett a mentális állapotán aggódni, amiből az egyik következtetés, hogy praktikusan a 39 éves JD Vance elnökségéről szavaznak az amerikaiak, mert Trump aligha lesz képes irányítani a Fehér Házból.
Hallgassátok meg az Amerikánó következő epizódját, ott átnézzük a friss felméréseket, beszélünk a szenátusi székekért folyó versenyekről és Fettermanról, előkerül Elon Musk és Peter Thiel is.
Korai szavazás. Bár mi november 5-ére készülünk a nagy választási műsorral, valójában a szavazás már elkezdődött, két tucat államban indult el a választási hónap, levélszavazatokkal és a korai személyes szavazás különböző lehetőségeivel, így 15 millióan már leadták voksukat!
Öreg szavazók. Szuperizgalmas statiszikákat hosszan tudnék sorolni, de nézzünk pár cseresznyét a hab tetejéről: 2022-ben a szavazók egyharmada (!) 65 év feletti volt, míg a 49 év alattiak ennél csak 2%-kal hoztak többet, tehát 36%-ot, ebből 10% a 18–29 év közöttiek aránya.
Abortusz számokban. Amennyire megosztó téma az abortusz aránya, annyira érdekes, hogy ez pontosan hogy is fest az USA-ban. 1000 fekete nőre 28,6 abortusz jutott 2021-ben, míg ez a szám 12,3 a spanyolajkú nők körében, és 6,4 a fehéreknél. A 2021-es adatok szerint (és nagyon nehéz adatokat szerezni, meglepő módon) tízből hat (!) abortuszon átesett nőnek van már gyereke. Az abortuszok száma valahol 600-900 ezer között mozoghat évente, attól függően, hogy hogyan számolják.
Blue shift. A demokrata szavazók sokkal gyakrabban nem a választás napján szavaznak, tehát személyesen korábban vagy levélben teszik ezt. Ezért is történhet meg rendre, hogy a választás estéjén “hirtelen”, a végén beömlik egy csomó kék szavazat, mert akkor adják hozzá ezeket, miközben a választás napja hagyományosan republikánus többségű nap, tehát a republikánus választók szeretnek aznap elmenni az urnához, és nem korábban – lásd e lenti ábrát:
Azt se felejtsük el, hogy 2020 covid év volt, így látható, hogy 2022-ben már csökkent a levélszavazók aránya valamelyest.
🇭🇺 Fructus separatus. Már a levél felénél tartunk, úgyhogy fogadni mernék, aggódtatok – esetleg reménykedtetek – hogy a magyar rovat ezúttal kimarad?! Hát nem marad el, a termést nem hagyhatjuk a fán csüngeni!
Jó hírrel kezdem. Az Országgyűlés és a kormány nekifogott a Lex Erasmus nekifogásának, hogy ezzel kiszabadítsanak forrásokat többek közt a magyar felsőoktatás számára.
A hírlevélben is megírt keleti fejlődési pályára való átállás heti bemondását Békés Márton követte el, aki szerint az észak-atlanti blokk “nem a mi blokkunk”. Ezzel Németh Zsolt óvatosabban megfogalmazott kínai fejlődésre vonatkozó megjegyzésével, illetve Orbán Balázs és a Szuverenitásvédelmi Hivatal egyik friss kutatója, Somkuti Bálint 1956-os véleményei után újabb helyről kaptuk meg, hogy nem érdemes a NATO-ban gondolkozni. Ha ez nem csoportgondolkodás, akkor még meredekebb, mert ez esetben narratíva.
Nem ezért, de lemondta az OECD korrupciót vizsgáló munkacsoportja a budapesti látogatását, a szervezet szerint a magyar kormányzati együttműködés hiányában. Magyari Péter hosszú elemzésben fejti ki, hogyan válhatott árulóvá – tehát immár nem belső ellenzékké, vagy kerékkötővé – Magyarország a saját szövetségesi rendszerén belül. Erre hoz az írásában példákat, és ez kiegészül olyan elemekkel is, mint hogy “Szijjártó szerbül mondott kampánybeszédet Milorad Dodik szerb vezető és pártja mellett”. A tétel mégis az, hogy az orbáni “gazdasági semlegesség” nem működik EU- és NATO-tagként.
Kolozsi Ádám az európai migrációs fordulatról írt egy (444-es paywall mögötti) remek összefoglalót.
Szállodai szobájában holtan találták a korábban rosszullétre panaszkodó csádi magyar katonai attasét. Csádról még igyekszem írni Nektek, várjuk meg az Orbán–Macron találkozót.
Eközben a Tisza párt képviselői az EP-ben tartózkodtak az ukrán támogatási csomagról való szavazáson, míg Magyar Péter, illetve a Fidesz-delegáció nemmel, a DK-sok igennel szavaztak. Ebből még szép lesz egyszer a Tiszának kikeveredni.
Áttörés a békefronton? Zelenszkij a “győzelmi terv” bemutatásán dolgozott a nyugati partnereknél. Egyes pontokat csak a legfontosabbaknak mondott el (USA, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság), de azért annyit tudunk róla, hogy NATO-tagságot kérne az országának, érdemi fegyvereket az elrettentéshez, illetve harcedzett ukrán katonák NATO-n belüli állomásoztatását is felajánlotta a háború utánra, a segítség viszonzásaképp.
Mi az, ami ezúttal nem szerepelt kondícióként? Az elfoglalt területek teljes visszafoglalása. Ez óriási újdonság és komoly diplomáciai koncesszió Kijev részéről, szinte egy tárgyalási kezdeményezés, alighanem részben nyugati nyomásra is.
Ugyanakkor most Moszkva az, aki érezve a saját hadszíntéri esélyeinek lassú javulását, nem tűnik érdekeltnek a gyors tűzszünetben. Bár a tüzérségi egyensúlytalanság a több mint 10:1 orosz túlsúly felől most 3:1-re mérséklődött a nyugati szállításokkal, Ukrajna mégis több területet vesztett az elmúlt két hónapban, mint az eddigi évben összesen.
Azt is tudjuk, hogy az orosz–észak-koreai védelmi paktum jegyében már át is dobhatták az első 1500 észak-koreai katonát, várhatóan a Kurszk melletti térségben jelennek meg a szakértők szerint. Iráni drónok, koreai katonák, kínai technika: ez a legelszántabb amerikai kihívók valódi együttműködése, nem a BRICS.
Készülődő válaszcsapás. A múlt heti hírlevél óta az IDF végzett Jahja Szinvárral, a Hamász katonai szárnyának vezetőjével, az október 7-i terrormerénylet kitervelőjével. Azóta tart az online vita, hogy felesége Hermes-táskával menekült-e vagy sem. A Netanjáhú-kormányzat folytatja az iráni proxicsapatok szisztematikus felszámolását az ország körül.
Gondosan lebombázták a Hezbollahot segítő libanoni bank fizikai létesítményeinek közel felét. Zajlik a dél-libanoni művelet a további terroristacellák és készleteik felszámolására, helyi tudósítások szerint millión felül a belső menekültek száma az országban. 2006-ban hasonló IDF-bevetés zajlott, a mostani katonai szempontból sokkal jobban előkészítettnek tűnik.
Amit érdemes figyelni: mivel a Hezbollah rakétáit felszámolják és a Vaskupola egyébként is hatékony volt vele szemben, így a szervezet kezd drónokra átállni. Ez az iráni támogatók részéről beszállítható lesz, és egyelőre a Vaskupola ezt nem tudja kezelni, ezért is történhetett meg, hogy a tenger felől reptetve simán bejutott egy támadó drón Netanjáhú egyik rezidenciájáig, illetve négy izraeli katonát megölt egy másik drónbevetés. A drónháborús rész még csak most fog eszkalálódni. (Tavaly drón végzett amerikai katonákkal is.)
Eközben ugyan kiszivárgott amerikai úton egy dokumentum az izraeli készülődésről az iráni válaszcsapásra, az igazából túl sok érdemi újdonságot nem tartalmazott.
Rengeteg amerikai szállítmány érkezik továbbra is Izraelbe, a csapás kiberkomponensből, iráni légvédelem kiiktatásából, szabotázsból és hagyományos légitámadásból is összeállhat. Érdekes narratíva a szivárogtatás kapcsán, hogy egy iráni származású, a Pentagonban dolgozó amerikait hoztak összefüggésbe egyes lapok az incidenssel, amit kedden már tagadott az amerikai védelmi szóvivő. Jelenleg annyiban lehetünk biztosak, hogy komoly játszma van folyamatban a szivárogtatás mentén.
Viktor Bout orosz fegyverkereskedő, aki a nyári orosz–amerikai fogolycsere megállapodással szabadult, máris munkába lendült: úgy tűnik, komoly mennyiségű kézifegyvert ad el a jemeni hútiknak. Ez is mutatja, hogy az ellenállás tengelye működik érdemben: az iráni proxikat segíti az orosz fegyverkereskedő.
Ha még olvasnál mást is, akkor itt egy remek WSJ-cikk arról, hogy a szendvicsgeneráció hogyan növekszik: vagyis azok az amerikaiak, akik egyszerre nevelnek gyermeket és gondozzák szüleiket, hogyan küzdenek meg ezzel a kihívással és mennyiben változott a jelenség a kitolt gyermekvállalás és a növekvő élettartam okán.
Az amerikai férfiasságról szóló Pew Research-kutatást érdemes bogarászni, és tippelni, hogy itthon mire hogyan válaszolnánk.
Végül, ha volt Abercrombie márkájú ruhája valakinek, ideje újragondolni: úgy tűnik, a cég vezetői szexmunkás-emberkereskedő hálózatban működtek közre a BBC friss oknyomozása szerint, kedd reggel le is tartóztatták őket.
Magyar kétharmad. Így kell ezt csinálni. Csak így tovább. Nemzeti jobboldal! Trump-Orbán, GRAULÁLUNK! Isten áldja őket!